But yes we do! :D Az előző napi sörözésből hazatérve, 2 óra alvás után (melyben az óraátállítás sem segített) a kora reggeli órákban nekivágtunk a Vatikáni Múzeumnak. Azért erre a napra esett a választásunk, mert minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes a belépés. (amúgy asszem 8 euro – szal csóró egyetemistaként egyértelműen a másik alternatíva maradt) Mire odaértünk, már rég kígyózott a sor…
Az a baj hogy előttünk is igen sokan voltak. Szal olyan 2 órás lökdösődés, egymás hátába köhögés, morgolódás és vitatkozás után bent voltunk. Bent! Vuhú, Vatikán! Fémdetektor, csomagcsekkolás és mehettünk is. Ez a múzeum bazinagy. Rengeteg több ezer éves (szó szerint!) cuccot őriznek itt. Menő volt látni a Laokón szoborcsoportot, az Athéni iskolát, császárok szobrait, a Sixtusi kápolnát stb. Nah ez egy külön misét megér! :) A híres mennyezeti freskót kicsit nagyobbnak képzeltem el, de igazán az egész fal és plafon tele van festve bibliai jelenetekkel és nagyon élethű függöny van festve olyan 3 méter magasságig. Érdekesség, hogy bent nem lehet fotózni. Vaku nélkül sem. Ezért a bent lévő biztiboyok folyamatosan kiabálnak, hogy „NO PHOTO, NO PICTURE, ehiii, hey!!!” Meg pisszegnek hogy csend legyen. :)
A pisszegésről jut eszembe, egy kis kultúraközi kommunikációs kitérő: Portugáliában meg Görögországban a macskákat nem úgy hívják magukhoz az emberek, hogy cicicicicic, hanem pszpszpszpszpsz. :D Ez egy több perces nevetést eredményezett. Ők nevettek a mi módszerünkön én meg az övéken :D Amúgy már nem emlékszem, hogy merült fel ez a sarkalatos, komoly kérdés. :D
Errefele az gyakori, hogy a metrón valaki előkap egy hangszert, játszik rajta, aztán egy kis szütyővel körbemegy. Van, amikor kimondottan hangulatos ez a dolog! Láttam már gitárzoni, tangóharmonikázni, meg ilyen cimbalom szerű cuccal játszani formákat, de tegnap jött a forradalmi változás! Egy aránylag jólöltözött gyerek felszáll és hoz magával olyan kis kétkerekű kocsit, mint amivel otthon a papperek meg mammerek vásárolnak. Egyszercsak előkap belőle egy mikrofont meg egy mp3 lejátszót. Kiderült, hogy az egy kis erősítő volt a „kocsin”. Bázz és elkezdett énekelni! :D Funky volt, csak erős stílustörés volt, mert a metrón Brans – I love my sensimilla-t hallgattam, a srác pedig valami szerelmes roma nótához hasonlóra gyújtott rá. Jah és persze az hangszóróból meg jött hozzá a zenei alap!
Emlékszem, amikor a KRESZ vizsgámat csináltam, volt egy ilyen kérdés: Ha áll a zebránál a gyalogos és épp készül lelépni, mit csinálok? És volt egy ilyen válasz: gyorsítok, hogy eltántorítsam ettől a döntésétől. Ebben biztos vagyok, hogy az olaszoknál ez a helyes válasz… 3 opció van ha lelépsz a zebrára:
1) elütnek – hál’ Isten ez nem gyakori
2) lelassít és átenged – ez sem kimondottan sűrűn fordul elő
3) farkasszemet néz veled a sofőr és beletapos a gázba – nah ez az esetek 90%-a :D
Tegnap voltunk egy hangulatos szórakozóhelyen. 10€ volt a belépő (igen, rajság van meg csillogás) DE bent „open bar” volt, azaz annyit ihatsz, amennyit akarsz … csaaak át kell verekedned magad a tömegen a pult előtt. Vigyázni kell az alacsony spanyol lányokkal (nah meg a pingvinekkel :D ). Ők a legagresszívebbek, ha alkoholról van szó! :P :D Egy gintonic-kal nyitottam, amire megkaptam hogy „it’s the drink of the alcoholists” :D Utána a tömeg miatt annyira nem volt terülj terülj asztalka, meg azért sem, mert nem épp a legjobb keverések voltak. Noh de mind1 a buli azért jó volt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése