Az utóbbi időben elég NO LIFE lettem. Ez nem túl jó biza, de még itt tombol a vizsgaidőszak (legalábbis számomra) csak úgy, mint a hőség. Nagyon repkednek a 40°C-ok meg a magas páratartalom, ami engem eléggé megvisel. Főleg, hogy ha a 4 fal között ülök egész nap és 600 oldalas marketing könyvet kell olvasni. Azt hittem beleőszülök. De hál’Isten, ha karcsún is, de meglett az a vizsga! :) Durva volt, vagy 200 embert egyesével, név szerint hívtak és csak személyivel lehetett bemenni. Szomorú sajnos, hogy otthon az emberek már túl vannak egy Volton meg egy Soundon, mi meg még itt gürcölünk a vizsgákkal. (most sajnálni kell :P :D ) Nah de nyavajgás off, most már itt vagyok a vizsgák fináléjában, holnap van 2 nyamnyam vizsga, a délelőtti angolul, a délutáni olaszul. Rock’n’Roll lesz. :P Tegnap éjjel már az olasz turizmussal kapcsolatos adókkal és a portugál válsággal álmodtam, ami magas szintje a vizsgaidőszak beli agyhalálnak. Most is épp arra tanulok, csak megálltam egy blogot megírni és egy sört (Moretti) elkortyolni közben, csak hogy csillapítsam a feszültséget. Meg kell hagyni, az olasz sörök nem túl jók. Nincsenek nagy igényeim, de egy jó kis Soproni jobban esne. :)
Az a baj hogy a netem is most korlátozva van. Eddig volt egy kódolatlan, misztikus Connection Point nevű wifi, amit még a kettővel előttem itt lakó erasmusos is használt. Azért misztikus, mert random időközönként megszakadt napközben, éjjel éjfél fele pedig az esetek 90%-ában és reggelig nem is lehetett befogni. Másrészről pedig senki sem tudja, hogy honnan jöhet. Ezt előszeretettel használta Dávidka is, a baj csak az, hogy lekódolták. :’( Úgyhogy maradt a mobilnet, ami havi 100 órát takar 15€-ért. Ez nem rossz, de nem túl gyors és az a 100 óra ilyen tanulós időszakban gyorsan lepörög. Olyan vagyok most, mint egy nyugdíjjas, ha 2 percre kimegyek pisilni már akkor is kikapcsolom, hogy ne fogyjon. :P (meg lehet szenilis is vagyok már, mert így visszaolvasva ezt mintha már írtam volna :P :D) Nah de smucigság ide vagy oda, valszeg venni kell egy újabb 100 órát a napokban. :P
Tennék fel szívesen képeket, csak voltam olyan okoska, hogy véletlen letöröltem őket a gépemről. :P Ezért válogatott macskás képeket teszek be netről most :D Nemnem, ne aggódjatok. Ezt a gyöngyszemet nemrég találtam meg. Még egy régebbi szicíliai bulin készült. :D
Valamelyik nap voltam a suliban „verbalizzazione”-n. Bár itt nincs index, de ez sztem az otthoni jegybeírásos az hülyeséget helyettesíti itt. Egy pillanatra kivert a víz, amikor megláttam, hogy csomóan jegyzettel szaladgálnak meg tanulnak és különböző statisztikai mérőszámokról beszélgetnek a tanárokkal kettesben. Tulajdonképpen nem jöttem rá mi is ez, valszeg lehet javítani a jegyen még. Kaptunk meg adtunk aláírást aztán Isten áldjon!
Az egyik estés koktélozás tökre meglepett. A dolog ott kezdődik, hogy amikor mentünk a kocsmába, vagyhát ez inkább koktélbár „anfranszé” :D, a buszon már volt A meg B társaság. Javarészt spanyolok voltak, szal volt nagy ricsaj, de vegyes náció volt. Az egyik olasz gyerekkel elkezdtem beszélgetni, és amellett hogy egész jól tudott angolul, meglepett hogy Budapestről is tud egy csomó dolgot. Többek között hogy a lánchídi oroszlánoknak nincs nyelve meg ilyesmi. Ez kellemes csalódás volt :) Utána kicsit eldurvultak a dolgok, mert a buszsofőr nehezményezte a jó hangulatot a busz hátuljában és random módon beletaposott a fékbe meg kb 90-nel belehajtott egy méteres kátyúba. A busz hátuljában mindenki egy méterrel átrendeződött és ezt visongás és fütyülés követte. De olyan jókedvű, mert mindenki sipította, hogy „Again! Again!” „Di nuovo!”. Végül A társaság a rally közepette lefröcskölte borral B társaság lányait és ott már jött a nemszép része a dolognak. Mindenki nagyon bátor volt a piától és majdnem verekedés lett belőle, aztán bezárta ajtókkal megállt a buszsofőr és elkezdett ordibálni mindenkivel. Mi, mint C társaság, inkább megfigyelők voltunk, bár volt egyfajta rosszérzés bennem, hogy a sofőr a közeli carabinieriknél áll meg és majd a csendőrbácsik segítenek mindannyiunknak is leszállni. :P De szerencsére 10 perc múlva már bőszen kortyolgattam egy caipirissimat a Piazza Navonan.
Egy másik este története: – ez rossz és elítélendő, meg nem szabad követni sem blablabla – volt a Circo Massimon (Circus Maximus más néven) egy botellon. Ez azt jelenti, hogy az emberek összegyűlnek valahol az utcán vagy téren és nemes egyszerűséggel isznak. Extraként volt még zene is. Szal egy „jóóóhangulatúklubbdélután” volt ez. Az „ááá nem legkésőbb fél1-kor hazamegyek, mert tanulok”-ból az lett, hogy hajnali fél4kor valahogy átteleportáltam a Colosseumhoz, mert nem találtam meg a buszmegállót, és a Colosseum mellett ücsörögve kótyagosan azon filóztam, hogy mennyire feelinges volt ez az este és hálás vagyok érte, hogy itt lehetek. :) Utána meglepetésképpen ugyanarra buszra szálltam fel, amire a többiek is a kettővel előrébb lévő „titkos” megállóban. :D
Voltam kétszer a tengerparton is. Jó-jó, frankó mert homokos, de nem túl tiszta a víz. Azt mondják, azért mert a Teverébe minden sz.rt beleengednek, az meg ugye belefolyik. De Neptunus isten kegyes volt hozzánk, mert adott egy labdát wííí. :) Gazdátlanul partra sodorta, mi pedig befogadtuk. :)
Az itteni ismerősök már kezdenek hazaszállingózni. Már rég letudták a vizsgáikat, amíg én a Külkeren küzdöttem az otthoniakkal, azóta elbulizták a pénzüket és mennek haza. Nekem még tervben van egy Nápoly/Pompei, bízom benne összejön. Nah megyek most, csinálok valami vacsorát magamnak. Egyébként sztem az olaszok pár hét alatt kihalnának, ha nem lenne több tésztájuk, paradicsomuk meg olivaolajuk. De jó dolgok is ezek együtt is, külön is. :) Asszem az itteni menzát hiányolni fogom. Erről még régebben áradoztam, most nem kezdek bele megint :)
Chillhez:
Pörgéshez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése